Tűzijáték nélkül szinte elképzelhetetlen az augusztus 20-i ünnepség. A tündöklő tűzvirágok előállításának tudományát a pirotechnika őshazájában, az ókori Kínában bármilyen féltő gonddal őrizték a tudás lassan eljutott a birodalom határain túlra. Nehéz elhinni, hogy Kínában már Kr. e. 960-ban is rendeztek tűzijátékot.

A japán tűzijáték-készítés hagyományai szintén az ókorba nyúlnak vissza. Az erős fényű, hosszan égő, színes láng, a bengáli tűz, amely hosszú évszázadokon a templomok világítására szolgált, ugyancsak a Távol-Keletről Indiából származik.

Ezzel szemben a hellének a görögtüzet kevésbé békés célokra használták, a titokzatos összetételű keveréket csodafegyverként vetették be az ókori birodalmak csatáiban. A görögtűz eredeti receptje sajnos nem maradt ránk, így mai változata csak nevében őrzi a valószínűleg naftát, kolofóniumot és szenet tartalmazó rettegett elegyet. Európában a pirotechnika fejlődésének a puskapor felfedezése adata meg a kezdeti lökést. Korabeli források szerint az első tűzijátékot 1373-ban az olaszországi Vincensában tartották. Az egykori leírások elragadtatott lelkesedéssel számolnak be a sokszínű csillagokról, szemkápráztató bengáli tüzekről.

Kontinensünkön a tűzijáték-rendezés fénykora a XVIII. századra esik. A pompakedvelő francia udvar elképzelhetetlen lett volna a fényűző tűzijáték nélkül. Oroszországban L (Nagy) Péter cár saját kezűleg készített tűzforgókat, rakétákat, sőt Rakéta Intézetet is alapított. Megbízásából gyakran rendezett tűzijátékot a kor egyik legnagyobb tudósa, Lomonoszov. A varázslatos tűzparádé divatja az angol királyi udvart sem kerülte el, VIII. Henrik Boleyn Annával való házasságkötése alkalmából 1533-ban soha nem látott tűzijátékot rendeztetett a Temzén. Az 1749. április 27-i tűzijáték emlékét Handel a Tűzijáték szvitben tette halhatatlanná.

Magyarországon a tűzijátékot Mátyás király honosította meg, a Betarix-szal kötött házassága alkalmából Visegrádon rendezett pompás tűzijátékkal a meghívott kényes ízlésű olasz vendégek elismerését is kivívta. Országunkban a török időkben csak a hadi pirotechnika virágzott, a végvárak védői minden „tüzes furfangot" bevetettek az ellenség visszaverésére. Ilyen volt a petárda is, amely sokkalta veszélyesebb eszköz volt a mai, hasonló nevű utódainál. Budán az első tűzijátékot a török uralom alóli felszabadulás alkalmából rendezték, 1686-ban. Ettől kezdve azonban a nagyurak kerti mulatságainak állandó része lett a színpompás káprázat.

Egy XIX. századi újságcikk az egyik fergeteges sikerű tűzijátékról így számolt be:

„Az ezer meg ezer csillagbul szőtt homlok díszítmény tündöklése, mintegy versenyezni látszott a mennybolt ragyogványaival, mely fölött középen tűz szökőkút fejlenge, nemzeti fehér, vörös, zöld csillagcseppeket égre föllövölve: a szegfű rakéták, melyek a magasban különös szépséggel terjesztették fűzérként csillagvirágaikat,.. bámulatos remekei voltak eme művészetnek."